Ülő öregasszony - Szabados Jenő (1911-1942) festménye
Anyám kezére gondolok :
- E kéz fehér és keskeny
Ilyen csendes bús női
kéz
Itt nincs is erre
Pesten.
Közelről szembe sem
tűnik,
Csak így, ha messze
nézek
Így messze tisztán látom
én
A formáját e kéznek.
Olyan szelíd és gyenge
kéz,
Áttetsző, mint az este,
Templom fülkébe látni
csak
Párját üvegre festve,
Ilyen kézzel tart
misztikus
Rózsát a boldog angyal
Szent képeken, színezve
lágy
Bársonnyal és arannyal.
Anyám kezére gondolok:
Be lankadt, ó be fáradt,
Hányszor stoppolta meg
lyukas
Harisnyám és ruhámat,
A pertlim hányszor fűzte
ki,
Ha rá görcsöt kötöttem,
Hányszor fésülte meg
hajam,
S én hányszor ráütöttem.
Viaszból megmintáztatom
E kéz formáit egyszer,
Az ágy mellett fog
állani majd,
Mint oltárfőn a
kegyszer,
És este lefekvés előtt,
Ha megvetik az ágyat,
Kezet fogok csókolni én
Mindig az anyámnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése