Ez a város, ez az utca
Nekem olyan ismerős,
Érezem, ha végigjárom,
Hogy az emlék mily erős…
Ebben van a kis fehér ház
Annyi nagyobb, szebb között…
Áldd meg Uram ezt a házat,
Áldd meg ezt a küszöböt!
Gyermek voltam, kicsi gyermek:
Mi az élet? nem tudám;
Ott repült a kicsi házban
Egyik nap a más után.
Mindenik nap meg volt áldva
S uj örömbe öltözött –
Áldd meg Uram azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!
Volt a háznak udvarában
Egy piciny, parányi kert;
Mint virága, ugy nyilt lelkem,
Napról-napra, fényre kelt,
S mint a rózsák nyilt kelyhébe
Harmat – szállt belé a hit…
Áldd meg Uram azt a kertet,
Áldd meg pici bokrait…
Abban munkált gondos kézzel
Gyomot irtva jó anyám,
Anyakéz a gyermekszivben
S kertben gyomot nem hagy ám!
Azért hittem én s reméltem
Ottan mindenek fölött…
- Áldd meg Uram azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!
S akit sokan megtagadnak,
Balgák, vakok – láttam én
Ott abban a kicsi házban,
A jó Istent!... Könnyedén
Ne nevessen e nagy szóra
Senki! ugy van, láttam őt!
Őtet, kinek keze áldja
Azt a házat, küszöböt.
Láttam Őt a szegénységben
Amelyre büszke vagyok, -
Láttam Őt a boldogságban
- Most is lelkemen ragyog –
Láttam Őt balsorsban, gyászban,
Anyám könnyező szemén,
Óh az áldó, sujtó Istent
Sokat, sokszor láttam én.
És abban a kicsiny házban
Megtanultam: hogy a föld
Csalfa, hazug, bura-fényre
Egyaránt álarcot ölt,
Hogy valóság, szilárd támasz
E g y van csak a föld
fölött…
Te, óh Uram… áldd meg, kérlek,
Azt a házat, küszöböt…
Ott tanultam, hogy az Isten
Hogyha Őt hiszed, megáld,
Megggyógyit az égi kézzel…
Mely imént sujtón talált…
Engem is sujtott keményen,
De megáldott azután,
Meg ezerszer… vagy nem él-e
A kis házban jó anyám?
S ha családom kis körében
Végig nézek multamon,
Melyen ahány istenáldás,
Ugyanannyi könny vagyon,
Fölmerül a kis ház képe
Gyermekálmaim között –
Áldd meg Isten azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!
Tartsd meg, hiszen elfeledtek
Engem ott már, csak e ház,
Meg az istenáldott lélek,
Aki abban ott tanyáz,
Az anyámnak szive őriz,
De az énnekem elég,
Áldd meg Uram, áldd meg őtet,
Áldd meg az Anya szivét…
Tán még egyszer visszatérek
Bura, jóra? nem tudom…
Végig megyek uj- meg ujra
A jól ismert utakon,
Hogy azt kérjem, ha megroskad
Térdem a küszöb fölött:
Áldd meg Uram ezt a házat!
Áldd meg ezt a küszöböt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése