Felédhajló szeretetem
nem terem bódító illatot.
Gonddal, könnyemmel itatott,
messzire indul és távolról ered
ez a szeretet s úgy teszem elibed
miként egyszerű asztalunkra
a fehér cipót, pohár tejet.
Szegd meg, egyél, erősödj!
Hadd járja át miként pihentető
erő a szívedet.
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet I. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése