Hogy gyujtó csak, vagy faggyúgyertya fénye,
sercenő mécs, vagy szikra pislogó,
mindegy. De: tűz – mely fényt vet a sötétbe,
láng: mely biztatva ég, ha tomboló
vihar dúl kint a százados határba.
Csak éleszd, támaszd, fujtasd szüntelen!
Ne hagyjátok elaludni a lángot
Apák! Fiúk! a láng, az szent legyen!
Ne hagyjátok elaludni a lángot!
Szurokba mártsatok ezer husángot!
Ezer staféta hordja szüntelen
az égő fáklyát őstől unokához.
Testvér! rohanj! és add tovább a lángot!
Hordozd körül a völgyön, bérceken,
Lobogtasd meg! S tán égig érő máglyát
gyujt lángra szívig harsanó szavad:
A lángnak kialudni nem szabad!
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet I. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése