Mary Cassat festménye
Ami a sugár az életadó Napban,
Ami égő sebre a hűsítő balzsam,
Ami a madárnak a lágy, mohás fészek,
Ami a híveknek a templomi ének,
Ami a sötétben a fényszóró lámpa,
Ami a kerteknek a virágok ágya,
Ami a harmatcsepp derűs nap hajnalán,
Mindez te vagy nékem drága, édesanyám.
Hogyha mosolyogva megsímogatsz engem,
Tudom, hogy áldásod ragyog a szemedben.
Ha szigorún tekintsz a feddés percében,
Csak javítni akarsz, megnyugodva érzem.
Hogyha panaszom van, meggyógyít a szavad.
Mutatod az ösvényt, merre járnom szabad.
Anyám, a te lelked ápol, javít, szentel…
Fogd meg a kezemet! Soha ne ereszed el!
forrás: Uj Cimbora VI. évf. 28. sz. 1938. december
(Karácsony)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése