Eduard Gaertner festménye
Ha anyám nincs a szobában,
Érezzük, nem süt a nap.
Apuka olvas unottan,
Kezében zizzen a lap.
Dénes, a szöszke fiúcska,
Komolyan, hallgatva vár.
Később megkérdi panasszal:
- Hova lett nagymama már?
Én se mesélek el semmi
Érdekes történetet.
Csak mikor anyám is hallja,
Úgy kap a szó életet!
Azt lesi karszék, s a párna;
Zörren-e már a kilincs?
Vázák virága is arra
Nézeget, bár szeme nincs.
Rejtelmes csend a szobában
Őt várja, érte repes:
Kandallónk hívja, duruzsol,
Rőtfényű szép szeme les.
S végre, ha jó anyánk újra
Nyitja az ajtót, belép,
Látjuk: a napfény, az élet
És minden - csak vele szép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése