Ki az, ki távolban,
Távolban, közelben
Mindig csak téged tart
Lelkéhez ölelten?
Éretted aggódik,
Miattad törődik
Áldással, imával
fölötted őrködik.
Ki mindent megbocsát,
És mindent elfeled,
Mellőzve, feledve
Csak szeret, csak szeret.
Ó! a hű, jó anyát
Minek is nevezzem,
Azt a szent deszkaszált
Háborgó tengeren.
Megvédő pajzsunkat,
Hibáink fátyolát,
Szívünknek, lelkünknek
Leghűbb gondozóját.
Ó, azért anyádat,
Anyádat becsüld meg,
Ősz haját simogasd,
Könnyeit törölgesd!
Két kezét csókoljad,
Jártában segítsed,
Kínjait, bajait,
Oszlassad, enyhítsed.
Nevét, ha kiejted,
Térdepelj eléje,
S Istentől számtalan
Áldást kérj fejére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése