Szaggasson bár a sors kemény viharja
És összezúzva hordj ezer sebet:
Egy égi fény, - mely soha ki nem alszik
Virraszt sugárzóan életed felett,
Mely féltő gonddal, védőn hull le rád:
Míg megölel és megcsókol Anyád !
Ó! Minden fájó, tépö seb begyógyul
Az "édes Anya-szívnek" melegén!...
A rád omló gondok éjszakáján
Ez egy világít csak, mint tiszta fény,
Mely új reménynek, hitnek visszaád:
Míg megölel és megcsókol Anyád!
De jaj! Ha egyszer néma lesz a szív már,
Min a nagy Isten szent hatalma jár!
A gyermek emberré lesz, - kit az élet
Zord jég-bilincset tartó karja vár...
És mindörökre elszállt glóriával
Tekint az élet komoly arca rád!..
És megtudod: mi fény-özönbe jártál:
Míg megölelt és megcsókolt Anyád !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése