Szentlélek Isten ó jövel, jövel,
Légy e világhoz egészen közel,
Hajolj le hozzá suttogó beszéddel
S a mennyországnal szépségét beszéld el.
Simogasd meg a verejtékes arcot,
A kezet, mely nagyon sokat harcolt,
A küzdelemben elfáradott lelket,
Mely imádkozni már-már elfelejtett.
Hajolj le ahhoz, aki megcsalódott,
S tudván tudja, hogy sohasem lesz boldog,
Aki csüggedő meghasonlott ember,
Ki mindentől fél s már remélni sem mer.
Vagy jöjjön mint a vihar, szélvész zúdulása
A közömböst, az alvót, ki felrázza
Azokat, kiknek úgyis mindegy minden:
S az imádsággal se szebb a föld itt lenn.
Vagy jöjj azokhoz, akik harcban állnak
Akik ellened vad táborba szállnak
A Sátán kiket hamis júdás-pénzzel
Megszédített... Ó jöjj zúgó szélvésszel,
Jöjj a lelkedet megrázó erőddel,
Erődet társítsd erőtlen erőnkkel,
Tüzes szárnyad csapjon újra le hozzánk,
Hadd gyúljon ki megint a szívünk, orcánk,
Hadd gyúljon fel megint a lelkünk lángja,
Mint önmagunkat elemésztő máglya,
Melynek célja csak az, hogy égjen, égjen,
Világoság legyen a sötétségben!
Te drága Tűz, világot égető,
Te nagy hegyeket mozgató Erő,
Ki ott munkáltál mindvégig lankadatlan
A nagy erős lutheri akaratban:
Ki ott lángoltál Genf város tüzében,
Lánggal égtél, hogy Kálvin lángja égjen:
Ki ott voltál a komor esti csendben
Mikor gályán szolgáltak láncra verten
Rab prédikátor derék eleink,
Jöjj s e világon lobbanj fel megint!
Szentlélek Isten, lelkünket kitárjuk,
Csodatevő hatalmad várva-várjuk!
Nagy munka vár rád Újra Wittenbergben:
Sokat hanyatlott lélekben az ember,
Sok diadalt ül a test, a világ
S nagyon kellenek ide a csodák!
Ó tégy csodákat itt a lelkeken,
Hadd súlyosbodjék a történelem!
Ó égi Tűz, ó írd be, írd be még
A mai napon minden emberszívbe,
Mely az embert minden nap újjá szülje:
Az örökös reformáció nevét!
(Megjelent a Péteri Szavak 1996. novemberi számának 5.
lapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése