Julien Dupre festménye
Hogyha én csak egyszer sok pénzt szerezhetnék,
Boldog ország földjén kicsi telket vennék.
Tarka virágoskert közepén egy házzal.
Odaköltözködnék az édesanyámmal.
Nem lenne nagy a ház, csak kettőnk számára.
Kis fecskefészekkel az eresz aljába,
Az udvarban csirkék, libák lármáznának,
Hej, de vidám lárma ez édesanyámnak:
Ottan éldegélnénk békés megértésben,
Csöndes boldogságban derűs öregségben...
Soh' sem lenne helye haragnak, vitának,
Soh' sem lenne gondja az édesanyámnak.
Mint ártatlan gyermek, mindig csak kacagna,
S ahogy én öregszem, úgy fiatalodna.
Nem is lenne beteg, törődött, vagy fáradt,
Széltől is megóvnám az édesanyámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése