Z.X.: Alant és fent

I.

Gyenge hajnal szürkültével

Felgyülöngött földi párák,

Usztak rózsaszin felhőkben

A kelő nap zsámoljáig.

S mellyből oly magasra szálltak,

A tenger nyugvó vizére,

Szánakozva néztek le.

*

Vész indult kemény s dühöngő

A tenger nyugvó vizére,

Vész alulról fel dühöngő,

Vész a rózsaszin felhőkre;

Mellyek egymás ellenében

Felzajongva harczot üztek.

Háborgás alant és fent.

*

Néma csend lön: megeredtek

A fellegek csatornái.

A felszállott földi pára

Vissza, honnan jött leszálla,

S öntve bérczen völgyön áldást,

A tenger árral egyesült.

És a nap megint derült.

II.

Élet (Bajzától)

Mint a kétes tenger pálya,

Változandó életünk;

Gyarló sajkánk majd vigan száll,

Majd örvény közt sülyedünk:

De ki tiszta öntudattal

Jár veszélyes utain,

Arra békefény világit

Felhőn, ég villámain;

Annak lenge csolnakát

Isten kéz vezérli át.

III.

Az újitás ellenségeihez

(Epigramma Vörösmartitól.)

Ti, ti az újitás megrögzött ellenezői,

Ösmerlek ránczos homloku tisztes urak!

Láttalak: agg bundáitokat lehajitva szugolyba,

Ittatok uj bort, és ettetek uj kenyeret.

S nem kérétek-e mind egyaránt új s ifju menyecskét?

Szégyen! az új hold is fönn vala a lakomán.

IV.

Körének (Garaytól)

Kárpátoktól Ádriáig

Zengjen a közének,

És ne álljon seki ellen

Forró zengzetének!

Kárpátoktól Ádriáig

Egy zenét akarnak:

Adjon Isten szebb jövőt az

Ébredő magyarnak.

Szebb jövendőt mint a mult volt,

Jobbat a jelennél;

Szebb jövőről régen él egy

Szent hit e nemzetnél.

Adjon neki hirt, hatalmat,

A ki vitt csatákra;

Nyugodalmat, de csidőet

Annyi belvitákra,

Légyen egység a királynak

S nemzetnek közötte;

Egyiránt mondják az áldást

Papjai fölötte.

Védje törvény a parasztot

ura ellenében,

És az úr jogát a jobbágy

Tartsa épségében;

És mint vére egy anyának

Hitben és reményben,

Légyen egy a szétszakadt nép

Nyelvben érzeményben:

S lészen áldás fénykörében

A magyar hazája,

Századokról századokra

Egység oczeánja.

E hitért élünk halunk, mint

Őseink halának,

Ezt hagyandjuk gyermekinknek

S gyermekink magvának.

S ivadékról ivadékra

Nem szűnünk remélni:

Kárpátoktól Ádriáig

Hogy magyar fog élni!

Kárpátoktól Ádriáig

Zengjen hát az ének:

Adjon Isten szebb jövendőt

Árpád nemzetének!

V.

Csalódás (Maticstól)

Ifjuságom hajnalán,

Fényben úszó báj egének

Jósló szende csillagán,

Tündérképek szép remények,

Üdvmosolygva tündöklének

a jövendő távolán.

*

S a jövendők megjövének

Ah de annyi szép remények

Olly hizelgők hajnalán,

Mind enyészve eltünének,

Nem mosolyg egy fény parány

Ifjuságom alkonyán.

Forrás: Erdélyi Bányász Kalendáriom. Első év. Kolo’svártt 1844-re.