Tudom a Célt s nem
látom az Utat!
Inkább olyan lámpám sugárzó fénye,
Minthogyha két szörnyű szem engem nézne
Vizslatva, nincs-e bennem bűntudat.
Meredt szemem reménytelen kutat
A ködbe. Vánszorgok, vigyázva, félve,
Hogy a volánt ne későn rántsam félre,
ha messiás-jel új irányt mutat.
Végzet szegül utamnak ellene?...
Pedig tudom, sietnem kellene,
Hogy ködszakadtán épen célhoz érjek.
Értem? – Mi kér?! – De az, amit viszek!
Szentség nekem, miben hívőn hiszek…
Uram, ha rám bíztad, segíts Te, kérlek!
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet I. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése