A Szerencsével ne perelj barátom!
Hogy reád nem néz, s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messze lenni
Látszatik olykor.
Csak remélj, s víg légy. Igaz a Szerencse;
Jár, forog, mint jó anya; tégedet ma
Elkerült, holnap repeső örömmel
Meg fog ölelni.
(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza, -
Új ifjúsági kiadás – Átdolgozta és kibővítette: ifj. Bókay János – Athenaeum
Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása, Bp.,1927.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése