Szél se fúj már: az öböl is hallgat,
malomkerék, bús vitorla alhat;
legelésző baromcsorda béget,
hallani az édes békességet.
Szalonka húz, az erdő sötétes,
harmonikát nyekerget a béres,
orgonát csen néhány apró-cseprő,
munkálkodik a gereblye, seprő.
Ég a kerti tulipán harangja,
sarokba bújt huncutul a labda,
hajasbaba ünnepi bordóban,
kis trombita megfult a hordóban.
A zsaluk úgy alszanak a boldog
házakon, mint nagy, zöld pecsét-foltok,
eloltják a lámpát, anya álmos —
a ház körül az éjszaka szálldos.
Langyos éjjel, júniusi éjjel,
viharkakas figyel, szerteszéjjel:
de a tenger zeng és zongorázik,
játssza a hét vad melódiáit.
(Ford.: Kosztolányi
Dezső)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése