Hogy mit szeretek én kikeletkor, barátom?
A rózsát, szegfüvet, ha szirmát bontja épp,
meg verset írni és kora reggel a rét
víg madaraival versenyt dicsérni párom.
Hűs völgyben szeretem, ha tikkaszt tüze, nyáron
csókolni ajkait, megfogni kis csecsét,
és hozzá fűszerül - mert nincs vágyam egyéb -
nem hús, csak tejszínes szamóca kell a tálon.
Ha közeleg az ősz s vele a hidegek,
édes borokat és gesztenyét szeretek,
meg lakmározva a kályhánál melegedni.
Házamba zár a tél, s szobám el sem hagyom,
csak este, maszkosan; és ilyenkor nagyon
szeretek szeretőm karjaiban heverni.
(Ford.: Rónay György)
(Forrás: A világirodalom legszebb versei - Az ókortól a XIX.
századig - Európa Könyvkiadó, Bp. 1966. - 180. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése