Elomló Vénuszok, hajlékony testü nimfák,
isteni halandók, halandó istenek,
világtalan-szemű s szótlan márvány-sereg,
én szótok ismerem s nézéstek ritka titkát.
Ó,csodás ünnepély! hagyván az állati
hasztalan vágyakat vagy esztelen szerelmet,
rajzát követni lágy kékfinom ereteknek,
és dermedt testetek csókkal lankasztani.
Nem éreztél sosem, tárlatok kedvelője,
e formák isteni tökélyén elbüvölve,
vágyat, zavart varázst - míg lassan szétömöl
a csend az elvonult bámészok zsivajára,
s elfordul, félrenéz a bamba teremőr -,
vágyat, hogy csókot lopj a szobrok ajakára?
(Ford.: Somlyó György)
(Forrás: Jean Cocteau válogatott versei, Európa Könyvkiadó
Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése