’Pál gazda, hej Pál gazda! mit búsúl kend?’
„Ne kérdezze: jobb volna már odalent.”
’Ej hiszen most minden éled, tavasz jő.’
„Tudom… tudom… fiam sírján virág nő.”
’Pál gazda, hej Pál gazda! mit suttog kend?’
„Nincs is talán… nincs is isten odafent.”
’Ej dehogy nincs, nézze mint zöldell a fa.’
„Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva.”
’Nyugodjanak!... örvendjen, kit baj nem ért.
Aztán mégis szép halni a hazáért.’
„Nem is az… oh nem… egyéb bánt engemet…
Hej hiába! hej hiába haltak meg!”
Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése