Ha nap vagy, oh szabadság!
Én sugarad legyek:
Sugár, mely a vadonság
Völgyébe fényt vigyek.
Ha bűvölő virág vagy,
Úgy tövised legyek:
A töri nyúló kéztől
Megvédelmezzelek.
Ha angyal vagy, szabadság!
Akkor szárnyad legyek:
Hogy a kerek világon
Végig röpítselek.
Ha szétterült özön vagy,
Örvényed hadd legyek:
Ellenséges vitorlák
Sodromba vesszenek.
Ha édes tiszta lég vagy,
Benned madár legyek:
A földtől égig hangzó
Víg dalolást tegyek.
Ha ragyogó arany vagy,
Aranypor hadd legyek:
És minden kis szememben
Téged viseljelek.
Ha ige vagy, szabadság!
Én sziklafal legyek,
Kit isten úgy teremte:
Hogy visszazengjelek,
Ha múló éj-álom
vagy,
Lehessek én az éj:
Hogy míg szép
életed tart,
Mindaddig bennem
élj.
Ha felhőszakadás
vagy,
Úgy szomjas föld
legyek;
Hogy bár miként
zuhognál,
Örömmel tűrjelek.
Ha óriási kard
vagy,
Suhintásod legyek,
De oly erős
suhintás,
Minő a fergeteg.
Ha vér vagy, oh
szabadság!
Élő, mély seb
legyek:
És mint az élő
forrás,
Oly bőven öntselek.
Ha égnek indult fa vagy,
Gyökered hadd legyek:
Hogy még a föld alatt is
Hűn éltethesselek.
S ha egykor alkony lennél
S halálköd lepne meg:
Engedje a teremtő,
Hogy semmivé legyek!
Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése