(A korabeli helyesírás meghagyásával!)
Hejh galambom, hitted-e valaha,
Hogy a sors könyvében írva álljon:
Hogy szeretőd költőből káplárrá,
Magas égből illyen alá szálljon?
Akár hitted, akár nem, de ugy van,
Lantnak, dalnak, fényes hirnek vége.
Nem leszel más édes szép galambom,
- Egy kiszolgált káplár felesége!
Áldjon meg az isten, nem tartalak,
Hogy ha nagyobb méltóságra várnál.
Reménységet sem adhatok neked,
Hogy valaha több leszek káplárnál.
Nem is számomra van feltalálva
Az uraság fényes tisztessége…
Hogy ha velem tartasz, nem leszel más,
- Egy kiszolgált káplár felesége!
Hogy ha velem tartasz! Hejh be szép szó,
S lásd biz isten nem rosz dolog volna.
Harczaimon a te szerelmednek
Visszasütő fénye világolna.
Egy káplárnak ugy se sokat juttat
Kincséből a csaták dicsősége –
Ragyogásban nem felette gazdag,
Egy kiszolgált káplár felesége.
Meglehet, hogy ellövik a lábam
A csatáknak öldöklő tüzében,
Meglehet, hogy meg fogják vagdalni
A legelső sorban küzdve, képem.
Fogsz-e engem akkor is szeretni?
Leszek-e még lelked büszkesége?
Elég lesz-e boldogságnak: lenned
- Egy kiszolgált káplár felesége?
Maradhatok én azért
költőnek,
Csonka testben ép
lehet még lelkem.
Csak egyért
könyörgök: hogy lehessen
Szabaddá lett
honban énekelnem.
Gyermekeink majd
térdemre ülnek,
Lelkemre száll csatáim
emléke,
S férje énekein
elmereng majd
A kiszolgált káplár
felesége!
Hogy ha azt
megérem! Hajh! ki tudja?
Változandó a csaták
szeszélye!
Ma vidáman a bort
iszogatjuk,
Holnap elsodor a
harcz veszélye…
Eh ne aggódj! a
diadal után
(Mert diadal lesz
csatáink vége.)
Visszatérek, s lesz
belőled akkor
Egy kiszolgált
káplár felesége!
Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése