Ostromállapotban
élünk,
Mit írjak hát,
ugyan mit?
Erről-arról s
egyebekről
Hegedült már szent
Dávid.
Szerelemről?...
baj, de igaz,
Nincs ki engem
szeressen;
Az vigasztal, hogy
ilyformán
Vannak hej! most
sok ezren.
Táncról, bálról?...
lányaink most
Táncolni nem
akarnak;
Jól teszik, hisz
anélkül is
Van táncra a
magyarnak.
Fájdalomról,
melynek ríme
Ezer ah és ezer
oh,…
És most igen
mindennapi
S utcán házban
hallható.
Tudom én már miről
írok,
Rólad írok édes
tél!
Kurta benned dél és
hajnal,
S hosszú az alkony
s éjfél.
Az ember kedvére
alszik,
S álmodhatik
furcsákat,
S gúnyos hangon nem
mondhatja
Akkor lesz az, mikor
fagy.
Szép nótákat
otroioz,
Benned a zúgó
szélvész,
Aki hallja nagyot
kurjant,
S örömében majd
megvesz.
Fehér vagy te,
hideg vagy te,
Fényes vagy te édes
tél!
Én istenem! be szép
volna
Hogyha örökös
lennél.
Megfagyna előbb a
szegény,
Azután majd a
gazdag,
S meg nem háborítná
senki
A közrendet s
nyugalmat.
Azt sem tudnák: ez
a világ
Lehetett-e avagy
nem,
nem kellene
hírlapíró,
Még csak historikus
sem.
Forrás: Magyar
Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése