(A korabeli helyesírás meghagyásával!)
… Hol vagy? Kiáltom im neved ezerszer;
De vissza nem felel se bércz, se tér…
Tán itt már a sziklák is megrepedtek,
S csak haldokló jajt hord a téli szél?
Ott messze, messze… hol már nem hon a föld,
Egy uj Rodosto, Balkán völgye van.
Sok ismerősöm vándorolt e völgybe…
Szives völgy ó légy üdvös általam!
A lélek gyakran elszáll e vidékre,
Keresni téged, s lantod szép dalát.
De nem talállak… a kiket találok,
Mind harczba vágyó, ifju katonák.
Hol vagy? Hiába, hasztalan kereslek.
Avvagy te sem találsz magadra már?
Eloltá tán lelked fényét magával
A kialudt végső reménysugár…?
Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése