Ugyan ki nem hallott még Mátyás királyról? Arról a nagy királyról, kinek hősiességét, igazságszeretetét, tudomány- és művészet pártolását már akkor is mindenfelé emlegették Európában. A művelt külföld is megcsodálta azt az uralkodót, ki először arra törekedett, hogy megerősítse trónját, naggyá tegye hatalmát; és mikor elvégezte hódításait s véget értek a „fekete hadsereggel” könnyen kivívott nagy diadalai, mint a tíz évig tartó cseh-lengyel háború, felkereste a népet és a főurakat otthonában, hogy tapasztalatain okulva, segítsen úgy az elnyomottakon és megjutalmazza a nemes lelkűeket.
Van is róla annyi monda, hogy Bonfinius és Galeotto, e Mátyás király körül élt tudósok egész kötetekre valót jegyeztek fel a tréfát kedvelő, gyakran álruhában megjelenő, kilétét el nem áruló királyról,kiért rajongott az egész ország lakossága és kinek bölcs gondolkodását, pártatlan igazságosságát egyaránt emlegette szegény és gazdag.
Olyan volt, ő, mint a népmesék tündére, ki váratlanul megjelent ott, hol segíteni kellett és ki titkon kifürkészte kegyeltjei vágyait, csakhogy azokat teljesíthesse.
Mikor aztán meggyőződött arról, hogy az országot csak úgy teheti naggyá, ha a külföld kultúráját nálunk is meghonosítja, mindent elkövetett, hogy minél ékesebbé tegye udvarát és így megkedveltesse az országot azokkal a külföldi tudósokkal, írókkal, festőkkel, könyvnyomtatókkal, iparosokkal és kereskedőkkel, kik itt hívására letelepednek.
De nemcsak a Zsigmond király által építtetett budai várpalotáját alakította át csúcsíves stilben, hanem az országban mindenfelé több gyönyörű kastélyt építtetett. Különösen szép volt a visegrádi lucullusi villa, melyben külön lakosztályokat építtetett udvartartása számára. Nagyszerű ebédlőtermeik rekeszes, csillogó mennyezetűek voltak. A folyosók aranyozottak voltak, aztán ott nagy költséggel márványból épített kutak, nagyszerű rácsos ablakok; gazdag kincstárak, éléskamrák;márványos faragott kutakkal készített nyílt pihenőhelyek.
Még szebb volt ennél a budai várpalota. Benne megvolt a renaissance-kor minden ízlése, minden ragyogó fénye. A termek falain arannyal átszőtt gobelinek voltak. A falképek (freskók) mind magyar tárgyúak. A padlót apró üvegkockákból (mozaik) rakták ki. A mennyezetet aranyozott faragványok díszítették.
Különösen érdekesen alakította át Mátyás király a kastély déli részét, hol a könyvtárt helyezte el. Mert szerette a könyveket és feljegyezték róla, hogy gyakran ott találták vánkosa alatt Curtiust és Liviust. Annyira barátja volt a könyveknek; hogy mit egykorú levelezésekből és Oláh Miklós, az esztergomi érsektől tudjuk; görög kódexek gyűjtése miatt megbízottjai ott jártak messze keleten és drága pénzen vásárolták az olasz könyvpiac termékeit is. Bár Budán is állandóan 30 könyvmásolót foglalkoztatott, még Firenzében (Florence-ben) is dolgoztatott a könyvfestőknél és másolóknál. Ezek írták azokat a kódexeket, miket, mert Mátyás király jegyével (M. A. = Mathias Augustus) vannak ellátva, rendszerint Corvináknak nevezünk.
Hogy mily nagy volt Mátyás király könyvtára, azt határozottan nem tudjuk. Heltai Gáspár, a történetíró azt írja felőle, hogy ez 50.000 kötetből állott. De ez túlzás. Igaza lehet Fraknói Vilmosnak, ki ezt mintegy 3500 kötetre becsülte. Így is nagyobb volt, mint a korabeli vatikáni könyvtár.
Ezek az írott könyvek, melyek legnagyobbrészt Attavantes és társai műhelyéből kerültek ki, művészi érzékről, gazdag képzeletről és jó színharmóniáról tanúskodnak. Leginkább géniuszok és amorettek, a növényi és állati világ alakjai és füzérei között működésben levő emberi alakok, történeti jelenetek, csoport és arcképek váltakoznak az egyes lapokon,néha egy-egy épület előterében, vagy valami oszlopos csarnokban elhelyezve. Mindenütt pedig leginkább aranyozást alkalmaztak.
A király udvarában szívesen látta a hazánkba jött tudósokat, de legjobban kedvelte e század leghíresebb költőjét, Janus Pannoniust, ki Vitéz Jánosnak, a esztergomi érseknek volt rokona;annak a Vitéz Jánosnak, ki egyike volt a magyar humanisták legkiválóbbjainak. Szónoklatai lendületre és levelei stílus tekintetében még az olaszokkal is vetekednek.
Abban a társaság, mely Mátyás király környezetét alkotta, ott találjuk a leleményes Galeottot, a király irodalmi famulusát és a nálánál tekintélyesebb, tudósabb Bonfiniust, az olasz történetírót. Itt fordult meg legszívesebben Zápolya György, a humanista, ki annyira szerette a kódexeket, hogy egy kéziratért képes volt évi jövedelmét odaadni. Itt tartózkodott akkor Regiomontanus, a híres csillagvizsgáló, ki az újkori trigonometria feltalálója és még több jeles tudós.
Még nyomda is volt Mátyás király idejében, az első hazánkban. Ezt Karai László budai prépost alapította és az első nyomdászt Hess Andrásnak hívták, kinek első nyomdaterméke a „Budai Króniak.” (1473)
Volt ekkor sok tekintélyes iskola is. Különösen nagy szolgálatot tettek a plébániai iskolák, hol a tanulók miséztek és a városi iskolák, hol különösen azokat oktatták, kik az iparosi pályára készültek. Ekkor létesült a pozsonyi egyetem, melynek helyén ma a királyi jogakadémia áll.
Ily sok jeles, célszerű intézkedést tett a magyar királyok egyik legnagyobbika: Mátyás király, kinek Fadrusz János által készített szobrát, mely várfokon lovon ábrázolja a hős királyt, most leplezték le Kolozsvárott, a dicső uralkodó szülővárosában, mintegy jeléül, hogy a magyarok mindig emlékezni fognak reá.
Naményi Lajos
Forrás: Tanulók Lapja 10. évf. 3. szám, 1902. okt. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése