Sűrű aratása vagyon a halálnak. A közélet szereplői közül sorra dűlnek ki a jelesebbek. Haláluk hírét hallván azoknak, akiknek élete napja úgyis hanyatlóban volt, megvan a vigasztalásunk: a természet örök törvényének, e kérlelhetetlen igazságnak be kellett teljesednie; ámde megdöbbenéssel halljuk, ha korán, időnek előtte kopogtat be ott, ahol még az életnek napja nincs leáldozóban. Bartók Lajost férfikora delén sújtotta le, akkor, midőn a teremtő lélekben legszebb eszmék, legtartalmasabb gondolatok fogannak meg, mikor elmúlván az ifjúkornak lázas évei, meghiggad a vér, az élet tapasztalatának kincsesházába nyúl az író s keresi az élet igazságaiban való legtisztább gyönyörűséget. Ez a kor a gyümölcshozó nyárnak időszaka, a szív és elme teljes érettsége, az összhangé, mely tartalomban és formában egyaránt nyilatkozik – és íme Bartok Lajos kezéből kihullott a toll örökre; az a toll, mely a dalnak merész szárnyalásán próbálta ki ifjú erejét, mely az emberi szenvedélyek harcát festette a színpadon s mintegy üdülésül, a gúnynak tűszúrásaival ostorozta a társas életnek ferdeségeit.
Immár nyugta van a lázas agynak a forgácspárnán. A nagy szenvedések felett diadalmaskodott a Halál, s a rózsák, melyekkel a haldokló költőnek hívei, tisztelői kedveskedtek, szomorú ékességei a koporsónak, melyben a költő végre megpihent… Ez a diadal a Halálé, melynek fagyos lehelete az emberi élet gyönge mécsesét kioltja. Aztán jön az Emlékezet, mely sírjából feltámasztja a halottat. A dalok ének tovább, s a költő neve száll e dalokkal. Nemzedékek szíve azzal a szívvel érez, mely elporlott, de érzelmei, mint a virágnak illata, messze szállanak, élnek, éltetnek: ez a teremtő lélek diadala a Halál fölött.
Bartók Lajos Erdődön, Szatmár-megyében született 1851. május 24-én. Apja Bartók Antal ügyvéd volt s tehetséges fiát előbb Nagybányán, majd Szatmártt és Máramaros-Szigeten iskoláztatta. Tizenhét éves volt, mikor a pesti egyetemre került fel, hogy jogot hallgasson. Ekkor már valamelyes írói neve volt. A lapokban elég sűrűen jelentek meg tőle költemények. Szatirikus hajlama a élclapokhoz vonzotta őt. Mint 19 éves ifjú Jókai „Üstökös” című élclapjának belső dolgozótársa. A szerkesztő annyira megkedveli a szellemes ifjú verselőt, hogy később a lap szerkesztését egészen rábízza. Néhány évvel utóbb a Tóth Kálmán „Bolond Miská”-jának is egyik oszlopa lesz s úgy látszik, mintha egész írói tehetségét a politikai humoros költészetnek akarná szentelni. Hű is marad ehhez a kedvteléséhez mindvégig, mert a „Bolond Istók”-ot megalapítván, halálig ő volt a szerkesztője.
A szatíra emberi és társadalmi gyarlóságokat keres, a politikai szatíra amúgy is korhoz, emberekhez kötött, s hatása bármily nagy is, élete pillanatig tartó. Bartók Lajos írói fejlődése nem maradhatott ezen a szűk határon. Lírai ereje nagyobb volt, mint humora meg szatírája. „Őrtüzek”, „Rugott csillagok” című első verses kötetei némileg új világításban tüntetik fel. Melegebb hang, komolyabb érzés érint. A természet szépsége megihleti, dalol a Kárpátok fenyveseiről (Kárpáti emlékek, Erdőzúgás); finom értéke van a komor fenség iránt s bár hangja néha erősebb, mint érzelme, Bartók leíró költeményei leginkább tarthatnak számot arra, hogy a költő nevét fenntartsák. A formai készség kevesebb, mint a belső hév, nyelvének több az ereje, mint a színe és lágysága. Szinte meglátszik rajta, hogy éveken át a politikai versek szakmány-munkáját végezte.
Figyelemreméltóak drámai művei is. A „Legszebb” című vígjátékát 1879-ben adták a Nemzeti Színházban. Még nem találta el a hangot, mely a színpadra tud hatni, de már történeti drámái: Kendi Margit, Thurán Anna, Erzsébet királyné nagyobb hatással voltak a közönségre. Általában több ereje van a szenvedélyek festésére, mint a finom, szellemes, nőileg gyengéd érzelmek rajzára. Ő maga is felismerte s legutolsó művei is történelmi tárgyúak voltak. Így előadásra vár a Nemzeti Színháznál János király című drámája s nemrégen fejezte be Mohács után című drámai költeményét.
Bartók Lajos jelentős írói munkásságát korán méltányolták. Nevét úgy emlegették, mint elsőrangú költőét, beválasztották a Kisfaludy- és Petőfi-Társaságba. Politikai működésre is nyílt utóbb tere, mert két ízben megválasztották képviselőnek. Mióta a Petőfi-Társaság alelnöke lett, az ifjabb magyar irodalom egyik vezető egyénisége gyanánt ünnepelték s ő volt az, aki a Petőfi-kultusz emelése és általánossá tétele céljából leghathatósabban karolta fel s igyekezett népszerűvé tenni a „Petőfi-ház” megvalósításának eszméjét.
Bartók ötvenegy éves korában halt meg s mégis több, mint harmincéves írói múlt állott mögötte. Sikertől, dicsőségtől kijutott neki az ő érdeme szerint s az utókor ítélete nem fog ebből a dicséretből sokat levonni. Ebben foglaltatik az ő legnagyobb dicsérete.
Forrás: Tanulók Lapja 10 évf. 15. szám, 1903. jan. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése