István királyról

Ah, hol vagy magyarok

Tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha

Országunk istápja?

 

Hol vagy István király?

Téged magyar kiván,

Gyászos öltözetben

Te előtted sirván.

 

Rólad emlékezvén,

Csordulnak könyei,

Búval harmatoznak

Szomorú mezei.

 

Lankadnak szüntelen

Vitézlő kezei;

Nem szünnek iszonyú

Sirástól szemei.

 

Virágos kert vala

Hires Panonia,

Mely kertet öntöze

Hiven szüz Mária.

 

Kertésze e kertnek,

István király vala,

Termesztője ennek

Ő vele meghala.

 

Ennek életében

Élt a Magyarország,

Ő halála után

Lett holt eleven ág.

 

Előtted könyörgünk

Bús magyar fiaid.

Hozzád fohászkodunk

Bús magyar fiaid.

 

Tekints István király,

Szomorú hazádra,

Forditsd szemeidet

Régi országodra.

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája