Találkozott az ifju és a lány,
De szólni egyik sem tudott,
S mulatni bár a hő kebel kívánt,
Egyik a másiktól futott.
Elutazék az ifjú messzire
S a lánynak annyit, annyit írt!
Szünetlen írta mint fáj hő szive,
S a lány emléke nyújt csak írt.
Az ifjú megtért, - a leányka is
Nyitott karába hőn futott,
De mint előbb, ugy most is néma pár,
De szólni egyik sem tudott!
(* E költemény a románczák könyvéből maradt ki – közlésével tartoztunk
a korán elhunyt ifju szép tehetségének.)
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése