Sötét az ég, sötét a föld,
Felhő borong, vihar süvölt…
A várur bús nejéhez tér:
Künn ugy sivít, ugy zúg a szél –
Légy átkozott!
„Az éj szörnyekkel népesűl,
Oly kin most lenni egyedül;
Megédesitvén álmomat –
Jer oszd meg vélem ágyadat
Én angyalom!”
- Távozz; kerülj örökre el!...
Már nem tiéd e dúlt kebel.
Hadd szörnyeid kinozzanak:
Többé nem osztom ágyadat…
Légy átkozott!
„Egy csókot hát, egy csókot még,
Ajkadról, mely haragtól ég!
Egy csókot még, de lángolót:
Minő szived szerelme volt, -
Én angyalom!”
- Ki mint a zápor a tüzet:
Eloltád hő szerelmemet,
És szétzuzád hölgyed szivét:
E csók ez ajk már nem tiéd!...
Légy átkozott!
„Csak egyszer oh, csak egyszer hát
Két hó karod karoljon át!
Borulj reám; öleld nyakam:
Boldognak hadd véljem magam!
Én angyalom!”
Ha átkarolna két karom:
Hóhérkard lenne válladon…
Ha kebledet érinteném:
Elkárhoznám bünödtül én!...
Légy átkozott!
„Oh engedj hát emlékedül
Egy kézszorítást egyedül!
Mely egykor oly forrón ölelt:
Érintsd meg a kezet, kebelt –
Én angyalom!”
- Vértől fertőztetett kezed:
Rám nézve már nincs, elveszett!...
Oh jaj neked, oh jaj neked –
Ki megöléd
tengyermeked!...
Légy átkozott!
Oly szép vala: Két kék szeme,
Arany fürtei… kis hókeze…
S mert szivvel is
megáldaték:
Megölted őt… Irgalmas ég!! –
Légy átkozott!
Szent földre menj zarándokul;
Hamut hints fődre; bujdokolj;
S míg a keresztet öleled:
Szakadjon meg bünös szived! –
S légy átkozott!!
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése