2022. jan. 21.

Thaly Kálmán (1839-1909): Az elátkozott lovag

 


Sötét az ég, sötét a föld,

Felhő borong, vihar süvölt…

A várur bús nejéhez tér:

Künn ugy sivít, ugy zúg a szél –

Légy átkozott!

 

„Az éj szörnyekkel népesűl,

Oly kin most lenni egyedül;

Megédesitvén álmomat –

Jer oszd meg vélem ágyadat

Én angyalom!”

 

- Távozz; kerülj örökre el!...

Már nem tiéd e dúlt kebel.

Hadd szörnyeid kinozzanak:

Többé nem osztom ágyadat…

Légy átkozott!

 

„Egy csókot hát, egy csókot még,

Ajkadról, mely haragtól ég!

Egy csókot még, de lángolót:

Minő szived szerelme volt, -

Én angyalom!”

 

- Ki mint a zápor a tüzet:

Eloltád hő szerelmemet,

És szétzuzád hölgyed szivét:

E csók ez ajk már nem tiéd!...

Légy átkozott!

 

„Csak egyszer oh, csak egyszer hát

Két hó karod karoljon át!

Borulj reám; öleld nyakam:

Boldognak hadd véljem magam!

Én angyalom!”

 

Ha átkarolna két karom:

Hóhérkard lenne válladon…

Ha kebledet érinteném:

Elkárhoznám bünödtül én!...

Légy átkozott!

 

„Oh engedj hát emlékedül

Egy kézszorítást egyedül!

Mely egykor oly forrón ölelt:

Érintsd meg a kezet, kebelt –

Én angyalom!”

 

- Vértől fertőztetett kezed:

Rám nézve már nincs, elveszett!...

Oh jaj neked, oh jaj neked –

Ki megöléd tengyermeked!...

Légy átkozott!

 

Oly szép vala: Két kék szeme,

Arany fürtei… kis hókeze…

S mert szivvel is megáldaték:

Megölted őt… Irgalmas ég!! –

Légy átkozott!

 

Szent földre menj zarándokul;

Hamut hints fődre; bujdokolj;

S míg a keresztet öleled:

Szakadjon meg bünös szived! –

S légy átkozott!!

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése