2022. jan. 21.

Petőfi Sándor: Hunyadi László


Megesküdt a király,

Hunyadi Lászlónak,

„Esküszöm az égre,

Az ég istenére,

Bántani nem foglak.”

 

Készül föl Budára

Jó Hunyadi László.

Ne menj fel, ne menj fel,

Ne légy életeddel

Könnyelműen játszó!

 

Vermed lesz Budavár,

Bele'sel, ha mégysz,

Maradj lenn Belgrádban,

Vagy bujdoss hazátlan,

Szép fiatal vitéz.

 

Kora még te néked

Sírba fekünnöd le,

Éktelen halotti

Szemfedőt borítni

Ékes szemeidre.

 

Hazám szép vitéze,

Ne menj föl Budára!

Látod, mi villog ott?

Nem a te csillagod…

Hóhérbárd sugára!

 

„Balga aggódástok,

Nem ijeszt el engem;

Köszönöm tanácstok,

De reá nem állok,

Megyek, föl kell mennem.

 

Vén Budavárban van

Ifju menyasszonyom;

Érted száz halálba

Mennék meg sem állva,

Szerelmes angyalom:

 

De halálról ottan

Szó sincs, nem is lehet,

Megesküdtél nekem,

Királyom, s én hiszem

Szent esküvésedet.”

 

Nemes bizalommal

László Budán termett

Ássák a zsiványok,

Ássátok, ássátok

Alája a vermet!

 

Menyasszonya keblén

Meg sem pihenhetett,

Szerelme egébül

Mély pokolba szédül:

Tömlöczbe vettetett.

 

„Miért dobtok engem

Fekete tömlöczbe?”

- ’Mert királyod ellen

Van szándék szivedben;

Hűséged megszegve.”

 

„Én királyom ellen!

Én hüségetszegő!

Emelj szót ellenem,

Lelkiisméretem,

Légy bíróm, lépj elő.

 

Ez hallgat, ez alszik,

Mint csecsemő gyermek

Anyja lágy ölében,

S engemet, oh szégyen!

Itt bilincsre vernek.

 

Vegyétek le rólam

Ezt a rozsdás vasat,

S adjátok helyébe

Hazám védelmére

Tündöklő kardomat!”

 

Beszélhetsz, jó vitéz,

Senki sem hallgat rád,

Tömlöczöd becsukták

Halld fordulni kulcsát;

Csikorogni a zárt.

 

Nem sokáig hagyták,

Hogy magát eméssze,

Nagy Magyarországnak

Legszebbik virága,

Legnagyobb vitéze.

 

„Kelj föl, és jöszte ki!”

- „Szabad vagyok tehát?”

- „Szabad léssz, oly szavad,

Hogy egy óra alatt

Ott vagy, a hol apád.”

 

- „Mit? megöltök engem?

Apám szent nevére,

Ez őrült merészség!...

Ki sem hallgatva még,

És már elitélve.

 

Hunyadi Jánosnak

Vagyok én gyermeke;

Velem így tennetek

Nem rettent bennetek

E félisten neve?

 

De volnék akárki,

Én ártatlan vagyok,

S a király végtére

Esküvel igérte,

Hogy bántani nem fog!” –

 

Szép vitéz Hunyadit

Föl Szent-György terére

Hurczolták a latrok…

Többet is akartok

Tudni? kifolyt vére!

 

Háromszor csapott a

Hóhér a fejéhez,

S László vitéz még él,

Él, s halljátok, beszél,

Ekkép szól a néphez:

 

„Én ártatlan vagyok;

Ha volna is vétkem,

Bünhődtem már érte,

S törvény értelmébe’

Szabad már személyem!”

 

S föláll László vitéz,

De megbotlik lába,

S estében negyedszer

Sújt hozzá a mester

És fejét levágja!

 

Lemenőben volt a

Nap, piros volt arcza,

Vad haraggal vetett

Végső tekintetet

A véres piaczra. - - -

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése