Megesküdt a király,
Hunyadi Lászlónak,
„Esküszöm az égre,
Az ég istenére,
Bántani nem foglak.”
Készül föl Budára
Jó Hunyadi László.
Ne menj fel, ne menj fel,
Ne légy életeddel
Könnyelműen játszó!
Vermed lesz Budavár,
Bele'sel, ha mégysz,
Maradj lenn Belgrádban,
Vagy bujdoss hazátlan,
Szép fiatal vitéz.
Kora még te néked
Sírba fekünnöd le,
Éktelen halotti
Szemfedőt borítni
Ékes szemeidre.
Hazám szép vitéze,
Ne menj föl Budára!
Látod, mi villog ott?
Nem a te csillagod…
Hóhérbárd sugára!
„Balga aggódástok,
Nem ijeszt el engem;
Köszönöm tanácstok,
De reá nem állok,
Megyek, föl kell mennem.
Vén Budavárban van
Ifju menyasszonyom;
Érted száz halálba
Mennék meg sem állva,
Szerelmes angyalom:
De halálról ottan
Szó sincs, nem is lehet,
Megesküdtél nekem,
Királyom, s én hiszem
Szent esküvésedet.”
Nemes bizalommal
László Budán termett
Ássák a zsiványok,
Ássátok, ássátok
Alája a vermet!
Menyasszonya keblén
Meg sem pihenhetett,
Szerelme egébül
Mély pokolba szédül:
Tömlöczbe vettetett.
„Miért dobtok engem
Fekete tömlöczbe?”
- ’Mert királyod ellen
Van szándék szivedben;
Hűséged megszegve.”
„Én királyom ellen!
Én hüségetszegő!
Emelj szót ellenem,
Lelkiisméretem,
Légy bíróm, lépj elő.
Ez hallgat, ez alszik,
Mint csecsemő gyermek
Anyja lágy ölében,
S engemet, oh szégyen!
Itt bilincsre vernek.
Vegyétek le rólam
Ezt a rozsdás vasat,
S adjátok helyébe
Hazám védelmére
Tündöklő kardomat!”
Beszélhetsz, jó vitéz,
Senki sem hallgat rád,
Tömlöczöd becsukták
Halld fordulni kulcsát;
Csikorogni a zárt.
Nem sokáig hagyták,
Hogy magát eméssze,
Nagy Magyarországnak
Legszebbik virága,
Legnagyobb vitéze.
„Kelj föl, és jöszte ki!”
- „Szabad vagyok tehát?”
- „Szabad léssz, oly szavad,
Hogy egy óra alatt
Ott vagy, a hol apád.”
- „Mit? megöltök engem?
Apám szent nevére,
Ez őrült merészség!...
Ki sem hallgatva még,
És már elitélve.
Hunyadi Jánosnak
Vagyok én gyermeke;
Velem így tennetek
Nem rettent bennetek
E félisten neve?
De volnék akárki,
Én ártatlan vagyok,
S a király végtére
Esküvel igérte,
Hogy bántani nem fog!” –
Szép vitéz Hunyadit
Föl Szent-György terére
Hurczolták a latrok…
Többet is akartok
Tudni? kifolyt vére!
Háromszor csapott a
Hóhér a fejéhez,
S László vitéz még él,
Él, s halljátok, beszél,
Ekkép szól a néphez:
„Én ártatlan vagyok;
Ha volna is vétkem,
Bünhődtem már érte,
S törvény értelmébe’
Szabad már személyem!”
S föláll László vitéz,
De megbotlik lába,
S estében negyedszer
Sújt hozzá a mester
És fejét levágja!
Lemenőben volt a
Nap, piros volt arcza,
Vad haraggal vetett
Végső tekintetet
A véres piaczra. - - -
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése