Néhai való jó Mátyás király,
Sok országokat te birál,
Nagy dicséretü akkoron valál,
Ellenségednek ellene állál.
Hatalmasságodat jelentéd,
Bécsnek hogy városát te megvennéd,
Ékes sereged ott feledéd,
Királyszéked benne helyheztetéd.
Németországot, a mikor kivánád,
Szent koronához választhatád,
És nagy sok részre hasogatád,
Magyar uraknak tisztül mind elosztád.
Akkoron te lől oly igen drága,
Téged kivána cseh Prága.
Meghervadozott szép zöld ága,
Nem kellemetes neki virága,
Törököktől nyerél ajándokokat,
Ne pusztitanád országokat,
Ne kerengetnéd basájokat,
Ne fenyegetnéd ő császárokat.
Igyekezte vala sok országokra,
És nagy hatalmas városokra.
A vizen álló Velenczére,
És benne való bölcs olaszokra.
Magyarországnak fényes tüköre,
És rettenetes bajnoka.
Nyomorultaknak kies hajloka,
Nagy ékességnek is te valál oka.
Nagy ékessége tisztességének,
Nagy bátorsága félelmeknek,
Oltalmazója magyar népeknek,
Rettenetes lől az lengyeleknek.
Királyok között lől te hatalmas,
És nagy ügyeknek diadalmas,
Néped között nagy bizodalmas,
Légy úr istennél már nyugodalmas.
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése