Fehér László

 

Fehér László lovat lopott,

A fekete halom alatt;

Minden nyereg-szerszájmostul,

Csikós-fékkel, kantárostul.

 

Utána ment Göncz városa,

Őtet fogni, hogy meglássa

Egész vidék faluibul,

És csakugyan hadnagyostul. –

 

Isten jó nap, hadnagy uram!

Fogadj Isten, édes fiam!

Kinek hivnak, édes fiam?

Majd megmondom, hadnagy uram.

 

Van-e neked apád, anyád?

Igazán szólj és meg ne bánt.

Nincsen nekem, apám, anyám,

Csak van nekem egy szép hugom.

 

Az én hugom Fehér Anna,

A lovamnak fehér lába. –

Nem érdem én a lovadat,

Sem a te kedves hugodat.

 

Hanem kérdem a nevedet;

Különben rosz lesz te veled.

Fogjátok meg a hunczutot,

Az akasztófára valót.

 

Fehér László az én nevem;

Megmondani mindig merem,

Hogy engemet annak hivnak,

Én utánam nagyon vannak.

 

Vigyétek le a tömlöczbe,

Annak is a mélységébe.

Kezét, lábát vasba verve,

Kivallatok mindent vele. –

 

Fehér Anna, hogy megtudta,

Hogy a bátyja fogva volna:

Fogd be, kocsis, a lovakat,

Tégy mellém sok aranyokat.

 

Isten jó nap, hadnagy uram!

Fogadj Isten, gyöngy madaram,

Miért jöttél, szép aranyom?

A bátyámért, hadnagy uram.

 

Ha a bátyámat kiadná,

Az Isten is megáldaná. –

Kiadom én a bátyádat,

Ha egy éjjel ………..

 

Nem szólt arra Fehér Anna,

Csak elmegy a folyosóra.

Folyosórul a rostélyra,

Hogy akadna a bátyjára.

 

Isten jó nap, édes bátyám!

Fogadj Isten, édes hugám!

Én most tégedet kiváltlak,

Hadnagy urral………….

 

Ne légy vele, a hunczuttal,

Az akasztani valóval.

……………………….

Bátyádnak fejét véteti.

 

Nem szól arra Fehér Anna,

Csak elmegy a folyosóra,

Folyosórul palotába,

Lefekszik a nyoszolyába.

 

Aluszol-e Fehér Anna,

Kincsem adta, szép Diána?

Nem aluszom, nem nyughatom.

Mert a sok lánczzörgést hallom.

 

Csak aludjál, édes kincsem,

Te vagy rubinom, mindenem.

Szép a képed, a termeted,

Érted adom mindenemet.

 

A béresek fáért járnak,

Azok nagy lármával vannak. –

Aluszol-e, Fehér Anna,

Kipiroslott kisded alma?

 

Nem aluszom, nem nyughatom,

A sok puskalövést hallom.

Csak aludjál, csak nyugodjál,

Csak engemet szivedbe zárj.

 

Aluszol-e, Fehér Anna,

Oh te kincsem, szép Diána?

Nem aluszom, nem nyughatom,

Mert a sok kardzörgést hallom.

 

Csak aludjál, csak nyugodjál,

A bátyádnak vége van már. –

Hadnagy uram, hadnagy uram!

Átkozott légy, hadnagy uram!

 

Víz előtted megáradjon,

Sár utánad felfakadjon.

Lovad lába megbotoljon,

Földre téged agyon nyomjon.

 

Mosdó-vized vérré váljon,

Kendő-ruhád meggyuladjon,

Az kenyered kővé váljon.

az ég téged meg se áldjon.

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája