Barcsai

’Apám, apám, apám, lelkem édes apám!

Anyám-asszony bizony Barcsait szeret,

„Hallod asszony, hallod, mit mond e kis gyermek!”

„’Hallom uram, hallom lelkem jámbor társam,

Részeges a gyermek, nem tudja mit beszél.”’

Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,

Fele utját mené, onnan visszatére,

Hazájához ére.

„Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszony feleségem!”

„’Nyitok lelkem uram, lelkem jámbor társam,

Hadd vessem nyakamba vántoros szoknyámat,

Hadd kössem előmbe patyolat-ruhámat,

Hadd tegyem fejembe rece-fátyolomat,

Hadd húzzam lábomra szép piros csizmámat!”’

Akkoron berugá palota ajtaját; -

„Add elé, add elé a nagy láda kulcsát!”

„’A szomszédban jártam, kerten általhágtam,

Ottan elejtettem a nagy láda kulcsát

Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban!”’

Akkoron berugá nagy láda oldalát –

Csak kihengeredék belőle Barcsai.

Ajh! megfogá őtet, s egyben fejét vevé.

„Állj elé, állj elé asszonyfeleségem.

Három halál közűl melyiket választod:

Vagy főbe lőjjelek, vagy fejedet vegyem,

Vagy hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartasz?”

„’Három halál közűl én is azt választom:

Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok!”’

„Hallod te szolgáló, hozd be a végvásznat,

S a nagy kászu-szurkot,

Tetején kezdjétek talpig tekerjétek,

Talpánál kezdjétek, s teteig égessétek!”

 

Istenem, istenem, én mit cselekedtem!

Megöltem Barcsait, s kedves feleségem

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája