2020. jún. 11.

Székács Pál: Honvéd-dal


Országos hadi nemzetőr a nevem,

Ezt a nevet becsülettel viselem;

Fizetésem nyolcz karajczár ezüst pénz,

Uri mód megél ebből a közvitéz.

 

Nem kell nekem „rekczumkerdáj, abmasir,”

Ha ezt hallom, a lelkem is csak  ugy sir;

Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar,

Meg is érti, meg is teszi a magyar.

 

Csak ugy önkényt álltam a zászló alá,

Kedves hazám szeretete vett reá,

Bár a golyó mint a zápor ugy esik,

El nem hagyom utolsó csep véremig.

 

Egy istenem, egy életem, egy hazám!

Országom a fél világért nem adnám;

Nem is veszi azt el tőlünk semmi rácz,

Orosz, illir, sokacz, holmi Suplikácz.

 

A hazának, a királynak esküvénk,

Czudar ember, ki megszegi esküjét,

Jó ember a mi királyunk Ferdinánd,

Magát, trónját, védelmezzük egyiránt!

 

Azt beszélik odakint és odalent,

Hogy a magyar napja már nyugonni ment;

Rajta a ki lelketek van, rajta hát!

Majd megválik, ki issza meg a torát.

 

Kinek vétett ez a mi jó nemzetünk,

Hogy annyian törekednek ellenünk?

Áll Buda még, él a magyar istene,

Ellenségünk megpukkadhat mérgibe!

 

Seregünknek apraja mind örege

Azon szent fogadást vette szivibe,

Míg az Isten erőt, egészséget ád,

Ránk ugyan nem vet – de senki – rabigát.

 

Forrás: Nép barátja  1. kötet 4. sz. Bp., 1848. junius 25.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése