Szabaddá lettél, elnyomott magyar nép,
Ki testünk teste, vérünk vére vagy!
Tudom, tudom, hogy részegít a kép is,
De értsd meg a szót, milly szent az, mi nagy!
Szabaddá lettél, sírj örömkönyűket!
Elsírtad immár, el a keserűket!
Nyolcz század átka meg van semmisítve,
Legyőzték azt az észnek fegyveri;
Nincs szolgaság már a magyar hazában,
Az ember társát társul ismeri;
Kimondta Pest: láncz és nyügnek helyébe
Fegyver való és jog a nép kezébe!
Rablánczra vert parasztja Zápolyának
Testünknek teste, vérünk vére, nép!
Szabad polgára lettél a hazának,
Úr, pap, nemesség veled frigybe lép:
Mutasd meg, a nagy s hosszu szolgaságra,
Hogy érve, s méltó vagy a szabadságra!
Terhet viseltél egy évezred óta,
s alatta tested, lelked görbedett;
az úr, a pap, a trón és katonája
Együtt s egyenkint rád nehezkedett: -
Ezentul a terhet nemes testvéred
Önkényt s egyenlőkép megosztja véled.
Földet miveltél, véres veritékkel
Te szántád azt, magvát te vetted el;
De más aratta meg gazdag kalászid,
Munkáld feles bérét más szedte fel: -
Munkád után tiéd ezentul a bér,
Nincs szolgamunka többé, nincsen urbér!
Törvényt hozának eddig a hazában
A hon atyái rólad – nélküled;
Most gyámjaidból testvérid levének,
S együtt alkotják a törvényt veled:
Helyed s szavad van, hol rólad szó lészen,
Helyed s szabad magyar hazád ügyében.
A föld rögéhez voltál kötve eddig,
Hazád földéből most részed lehet;
A mit szereztél s gyermekid szereznek,
Örökre bírod s bírja gyermeked:
Hazád elismer szabad magzatának,
Egynek adózol csak, - az egy hazának.
De ennek add ám mindened, ha kéri,
Véred, javad, ön s fiad életét;
Mert szent a hon, mert tőle mindened van,
Mert te övé vagy, és ő a tiéd!
Szabad magyarnak egy a hitvallása:
Hogy szép hazáját felvirulni lássa!
Fel hát, magyar nép, fel a szabadságra,
Fel, testünk teste, vérünk vére nép!
Történeted megkezdődött, - mutasd meg,
Hogy érted a szót, érted mindenkép,
Mellyet kimondott Pest a nép nevében,
S melly testvérhangra lelt Pozsony szivében!
Pest és Pozsony kimondották az igét;
Az a hazának szíve, ez feje –
Te szentesítsd meg nép, e szent egységet,
S légy a szövetség harmad frigyese!
Hárman, sok milliók, ha összeállunk:
Rendithetetlen leszen szabadságunk!
S ha vér kell, folyjon ellenségünk vére,
S azé, ki pártviszályra bujtogat;
A haza ellensége s árulója
Nem állanak szent lobogónk alatt:
Mi egy zászlóra esküszünk, csak egyre,
A szent szabadság s testvéregyeségre!
Forrás: Nép barátja 1. kötet 4. sz. Bp., 1848. junius 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése