Ha én király volnék, isten látja lelkem,
Örökkön örökké bánnám, hogy születtem;
Égetné szivemet, mint a tűz parázsa
Aranyos királyi széken ragyogása.
Ha én király volnék, engesztelés végett
Megölelném a rég sanyargatott népet.
Sírva mondanám, hogy áldásom reátok,
Engem az életben többé soh’se láttok!
Ha én király volnék, én tőlem végtére
Palotám küszöbét vad fű nőhetné be,
Elhagyám a várost, elhagynám hazámat,
Egy kisérőm lenne csupán – a búbánat.
Ha én király volnék nem vón’ maradásom,
Sem az emberke közt, sem a más világon;
Nyakamat a hóhérpallos alá vetném,
Nem szólnék ellene, mert megérdemelném!
Forrás: Nép barátja 1. kötet 24. sz. Bp., 1848. nov. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése