Koszorút kötöttem
Cserfa-levelekbül,
Harmat csillog rajta
Örömkönnyeimbül…
Kinek adnám én ezt,
Kinek adnám másnak,
Mint vitéz Lenkei
Huszárszázadának?
Ez ám csak a század,
Ezek a legények!
Ősapáink mellé
Oda illenének.
Romlatlan bennök a
Régi jó magyar vér…
Bár adhatnék nekik
E dalnál nagyobb bért!
Dicső fiak ők, s ha
Én nekem nem hisztek
Ám nézzetek oda,
Hogy mit cselekesznek.
És elhallgatok, az
Ő tettök beszéljen…
Százszor kiáltjátok
Majd rájok az éljent.
A Dniester vizén
Túl, Mariampolban,
Lengyelország földén
Egy huszárezred van.
Szép magyar huszárok,
Fiatal legények,
Kutya bajuk… vigan
Miért ne lennének?
Vigan vannak, össze-
Verik bokáikat;
De van ott egy század,
A mellyik nem vigad.
Míg világát éli
A vidám ezered,
Közülök egy század
Búbánatnak ered.
Miért búslakodtok,
Jó magyar huszárok?
Némellyik szeméből
Könny miért szivárog?
„Hogy ne búslakodnánk.
Hogy ne búslakodnánk,
Mikor veszélyben van
Édes magyar hazánk!
Rútul feni fogát
Rája tót, rácz, német,
Hogy az istennyila
Őket ott ütné meg!
S minket, kik a hazát
Védeni szeretnék,
Itt idegen földön
Tart a kötelesség.”
Igy emészti őket
A bú és a méreg…
Összesúgnak-búgnak…
Vajon mit beszélnek?
Hangjaik suttogók,
Arczuk titokteljes…
Egy nagy szándékjok van,
Nagy és veszedelmes.
Millyen gonoszságot
Forralnak magokban,
Hogy nem beszélnek fönn-
Szóval, csak titokban?
Milly istentelenség
Forog elméjökben,
Hogy alattomban kell
Eljárniok ebben?
Nem istentelenség
A mit ők akarnak:
Segítséget vinni
A bántott magyarnak,
Segítségül menni
Hazájok földére,
Mellyre immár foly a
Gazda-nemzet vére.
Éjnek éjszakáján
Kiállott a század
Od’ a partra, mellyet
A Dniester áztat…
E folyónál pihent
Egykor vitéz Árpád,
Mielőtt bevette
Attila országát.
E szent helyen álltak
A derék huszárok,
Itten nyílt ama szent
Esküvésre szájok,
Hogy meg fogja őket
Látni Magyarország,
Hogy Magyarországot
Védelmezni fogják!
És midőn az esküt
Elmondották vóna,
Belé ugrottak a
Dniester folyóba,
S jó paripáik az
Éji sötétségben
Általusztak velök
Szépen szerencsésen.
S jöttek haza felé,
Jöttek, jövögettek,
Hát egyszer mögöttök
Kit pillantanak meg?
Lenkei kapitány,
Az ő kapitányjok,
Ez iparkodott nagy
Sebesen utánok:
„Álljatok, legények,
Forduljatok vissza,
A generalis küld;
Hogy híjalak vissza!”
Hanem a huszárok
Nem fordultak vissza,
Sőt a kapitánynak
Így feleltek vissza:
„Kapitány uram, mi
Engedelmeskedünk
Ugy, ha előre megy
És nem hátra velünk.
Vitéz kapitány úr,
Legyen a vezérünk,
Illyen vezér kell, mint
Kapitány úr, nekünk!
Annyi szent, hogy minket
Vissza nem visz innen
Sem a generális,
Sem pedig az isten.
Kötelességünkről
Ne beszéljen nékünk,
Szentebb a haza, mint
A kötelességünk!”
Török vágott magyar
Ember a kapitány,
Nem igen téríté
Seregét ezután,
Ment velök, nem hátra,
De szépen előre,
És elértek édes
Hazájok földére.
Itt a haza földén,
Hová vont szívetek,
Forró öleléssel
Üdvözlünk titeket:
Vitéz jó testvérek,
Üdvözlünk ezerszer…
Beszéljen akármit
A hadügy-miniszter!
Forrás: Nép barátja 1. kötet 12. sz. Bp., 1848. aug. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése