„Muzsika szól, verbuvál
Csapj fel, öcsém, katonának!”
Muzsika szól: dörög a menny,
Bömböl a szél nagy keményen,
Zimankó gyül a hazára:
Ébredjetek valahára.
Egy életünk egy halálunk:
A veszéllyel szembe szállunk!
Összeröffent rácz, cseh, német,
Hogy felfalja ezt a népet,
Ezt a népet, a kit itten
Ezer éve tart az isten.
Egy életünk egy halálunk:
A bitanggal síkra szállunk!
Ezer éve, nem ma-holnap,
Türjük itt, csak úgy lakónak,
És ehol még felülfordul!
Ki a házbul… a pitvarbul!
Egy életünk egy halálunk:
Jaj nekik, ha mi kiállunk!
Itt élődött, hízott rajtunk,
Mellé ült ha kitálaltunk,
Zsírunk ette, vérünk szopta,
Hogy testvérünk, azt hazudta.
Egy életünk egy halálunk:
A czudarral szembe szállunk!
Ős apánk jól földhöz verte,
De azt, látom, elfeledte;
Most megint feltürte ingét,
de mi vágjuk földhöz mindég.
Egy életünk egy halálunk:
Jaj nekik ha síkra szállunk.
Azt mondják: nincs magyar haza.
Hohó! de nem addig vana;
Nem lesz magyar, az meglehet,
De titeket még eltemet.
Egy életünk egy halálunk:
Szép hazánkért kardra hányunk!
Forrás: Nép barátja 1. kötet 5. sz. Bp., 1848. julius 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése