2020. jún. 11.

Arany János: Lóra…!

Lóra, magyar, lóra! most ütött az óra,

Nem is óra ütött: vészharangot vernek:

Tűz van! ég a házad! a világ fellázadt:

Most kell talpon állni a magyar embernek.

 

Északról, keletrül, délrül, naplementrül

Az egész szomszédság mind ellened zendül;

A kivel megosztád falatodnak felét,

Legelébb is az köt készakarva beléd.

 

Ezt a szép sikságot, ezt a dús alföldet,

Ménedet, gulyádat irigyelik tőled;

Elhagyják a köves terméketlen rosz tájt,

S a tiéden vágynak tenni ingyen-osztályt.

 

Mutasd meg azért is, hogy e puszta róna

Halált hozó lakhely másunnan-valóra;

Vize, levegője van neki vesztére:

Szivfájást kap tőle s mind elfoly a vére.

 

Forrás: Nép barátja  1. kötet 6. sz. Bp., 1848. julius 9.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése