Mihail Eminescu: Glossza

Jönnek évek, mulnak évek,

minden új és régi minden,

hogy mi jóság és mi vétek,

jól vitasd meg bent a szívben.

Bízni is kár, félni is kár,

ami hullám, úgy is illan;

bármi buzdít, csábít is bár,

légy közömbös holtodiglan.

Hányan futnak este-reggel,

két fülünkbe kiabálva;

ki törődnék mindezekkel

és figyelni meg ki állna?

Húzódj távolabb örökre,

önmagadra lelve, lélek, -

amíg meddőn mennydörögve

jönnek évek, mulnak évek.

Meg ne ingjon elme-adta

mérlegednek józan nyelve

csalfa perceknek miatta,

csalfa mámorért enyelgve,

melyet szül a perc halála

s tűnő perccel elfut innen:

Annak, ki ezt tudja, állja,

minden új és régi minden.

Mint akik színpadra néznek,

úgy tekintsed a világot:

négy szerep jut egy színésznek,

hogy ki, mégis kitalálod,

Van ki sír és van ki vádol –

Míg peregnek így a képek,

értsd meg a komédiából,

hogy mi jóság és mi vétek.

Két lapja van egy levélnek:

egy a jövőd, más a multad.

Fent a kezdetről beszélnek,

ha olvasni megtanultad,

Ami lesz s volt hajdanába,

mind a jelen őrzi híven,

ám, hogy minden oly hiába,

jól vitasd meg bent a szívben.

Mert a létet vas-szabállyal

egy igazság, mi befonja

és sok ezredéven átal

sír, nevet a föld lakója;

más a maszk, a móka ócska,

más a száj, a szó avitt már, -

annyi sokszor megcsalódva

bízni is kár, félni is kár.

Bízni kár, ha látsz nyomort a

célhoz hidat verni mégis.

Bambák lépnek homlokodra,

bárha rajta csillag ég is.

Félni is kár: újra látod

őket görnyedt, régi kínban;

egy se legyen a barátod:

ami hullám, úgy is illan.

Szép dalával föld sziréne

hálót vet ki, mint a halnak

s – új színész kell unt helyére, -

vermet ásnak, tőrbe csalnak.

Bujj, suhanj el észrevétlen!

Rá se nézz, csak talmi kincs vár,

biztos utad ellenében

bármi buzdít, csábít is bár.

Menj tovább, ha hozzád érnek,

néma légy, ha jóbarát csal!

Régen más mértékre mérnek,

elkéstél a jótanáccsal.

Üljenek törvényt feletted,

legyen minden úgy, amint van!

Semmihez se kösd a lelked,

légy közömbös holtodiglan!

Légy közömbös holtodiglan,

bármi buzdít, csábít is bár;

ami hullám, úgy is illan

bízni is kár, félni is kár.

Jól vitasd meg bent a szívben,

hogy mi jóság és mi vétek; -

minden új és régi minden. –

Jönnek évek, mulnak évek.

Ford.: Dsida Jenő

Forrás: Vigilia 1935. II. kötet