Menyhért elvitte színaranyát.
Az én aranyam a pára,
ha átúszik a Hold sugarán
s gyűrűként száll a hinárra.
Majd Boldizsár tömjénje foszolt.
Én, árva nő, csak a kémény
kormos füstjével esenghetek,
míg a szélben fölfelé mén.
Gáspár myrrhája aranydoboz
mélyén volt. Jézusom, nékem
csupán szívem borulhat eléd
s pár ízehagyott emlékem.
Ford.: Hajdú Henrik
Forrás: Vigilia 1935.
IV. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése