Simára fésült szép haját
Két vastag ágba fonja.
Égszin szalagot fűz bele,
Úgy tornyosítja kontyba.
Az arcát mossa csillogó
Friss márciusi hóval.
A szomszéd Örzse nénike
Kiváncsi és megszólal.
- Talán muzsika lesz ma este s táncba készülsz, lelkem?
A lány mosolyog s rózsaként virít a csöppnyi telken.
Az új kalács friss illata
A konyhából kiárad.
A lány vasalja gondosan
Az ünneplő ruhákat.
Fehér ingvállat, zöld kötényt,
A fodros, lenge szoknyát.
Az Örzse néni rosszat sejt
S szól, mint ilyenkor szokták.
- Csak nem legény van a dologban, hogy így öltözöl, te?
A lány kacagva felnevet s pirulva néz a földre.
A kiskertben gyorsan letép
Egy gyenge rozmaringot.
A rozmaring az éjszakán
Harmatban fürdött, ringott.
A rozmaringot gondosan
Az imakönyvbe zárja.
Az Örzse néninek bizony
Eláll a szeme, szája.
- Biztosan kérőd érkezik és mátkapántlikát hoz.
- Nem, Néni! Búcsúra megyünk a – celli Máriához!
Forrás: Vigilia 1935. II. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése