Lehet, hogy máshol ízesebb a szó,
zengőbb a hang is, nem félénk, fakó,
de én mégis a magamét hajtom:
egyszerű szóval, egyszerű hangon.
S tudom: eljön az ideje néki,
kinek füle lesz, úgyis megérti:
más világ van itt, más a mi népünk,
életünkben is csak félig élünk,
félig megpróbáljuk lent a föld alatt:
milyen lesz, ha az élet megszakad?
Szánkban már itt is a sír íze jár,
nem csontos rémkép, pajtás, a halál…
nem beszélhetek harsogó dalban:
temető van itt:imádkozz halkan…
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet I. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése