Rohanó
robogó
robogó
vonatok,
ideszáll
lobogó
dobogó
dalotok:
Belül
izzik a tűz
ez a szűzi
varázs,
kinn omlik
a síkra
a szikra,
parázs
bent
forrad a gőz
és győzni
tanít:
így ront
aki hisz
aki visz
valamit.
Futnál-e
vadon
szabadon?
De a sin
megköt
lenyügöz,
lekötöz
ez a kín.
Oda int
lila táj,
lila tájban
a völgy,
oda látszik
a csúcs,
meg a csúcson
a tölgy.
Jó volna
letérni
ledéren
oda,
de utad
bemutat
a vak égbe
tova.
Oda térdel
a rét,
meg a réti
virág,
odaér
a levél
a levéllel
az ág.
Ha borul,
botorul
veti rád
a szívét,
szirmát
levelét
kereked
veri szét.
hív távoli
vágy,
mint lágy
kegyelem,
de tart
ez a zord,
ez a mord
fegyelem.
Az útad
acélon
a célba
talál,
ott nyitja
ki, szét
elédbe a lét
kapuját a halál.
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet II. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése