Aludj alvó fogságodban,
szabaduljál rabságodban,
gyönyörködjél nagyságodban,
kit nem láttál vakságodban.
Tenger vízből egy csepp ettél,
álmod által kivétettél
s egy cseppként most nagyobb lettél,
mint a víz,miből vétettél.
E világra végzet rontott,
rád éhséget, fagyot ontott,
rongyaidból zászlót bontott,
tenyeredbe fegyvert mondott.
Álmodjál most ékességet
búban, bűnben végességet,
jó kenyérből édességet,
ébredésig békességet.
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet II. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése