Égett burgonyaszárfüst: földem illata,
Az ég ledobta szőnyegét, a hold maga
A búzába beült. A lovak a kertben
A friss szénát eszik, rágva önfeledten.
Sötét éjtszaka… Csönd… Nézd csak a körtefánk,
A világot térdén, mint mosott ruhánk
szárítja. Klastrom-dombon harangszó szalad,
S mint aranyikra a vízben: dagad a nap.
Tüzek a hegyen: rokon nagyon a tavasz,
Kis házunkban
illatos, jó jófűvirág;
A forró ölelés belehalt a csöndbe,
Csak a meggyfa virágzik meg a tisztaság.
Harangok hangja aranyharmatba esett
Az ablakok alatt gyerekgondolatok;
Valaki ezüsthálóját a tóba dobta
S szárnyas csónakkal a vízre robogott…
Ford.: Szőke László
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet I. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése