Megrottyantotta bográcsát az ősz,
öreg cseléd. Már hűs az éjszaka.
A sűrű füsttel lomhán kergetőz
a vacsorának éhes illata.
Az erdők alján kószál a vadász,
űzött vadakra most terül a lomb.
Vén csősz ősz a pusztákon tanyáz
s a füstön, tűzön mélán elborong.
Éjfél utánra múlik a vadászat,
urak megülnek kész bogrács körül.
A vén csősz nyájas csillaggal komázgat
a tűzön kívül; subájára dől.
Vecsernyét költvén, koppan a kanál,
bajszokat törlik a derűs urak.
Vén pásztor lelke hűlő multba jár,
és terelgeti a csillagokat.
Forrás: Új Idők LIV.
évf. 13. sz. 1945. okt. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése