Itt a tél
nem fehér,
itt a vágy
már nem él.
Hóból csőf
lucskos sár,
vágyból meg
kék madár…
Hajszolom,
kergetem,
nappalon,
éjjelen,
házak közt,
ház fölött:
álmom már
rég törött.
Eltörött
ablakom
koraősz
hajnalon.
Átsuhant
rajt’ a szél:
tavasz mult,
jött a tél.
itt van már,
hull a hó:
vágyakra
takaró.
Hóban kinn
futkosom.
Mögöttem
bő oson,
előttem
fúj a szél,
mellettem
fut a tél.
Utakon
kőkereszt,
elmennék,
nem ereszt.
Húz a fagy,
von a hó.
Pihenni,
halni jó!
Átölel
a kereszt,
megfogott,
nem ereszt,
elfutnék, -
nem tudok..
Köröttem
csend burok.
Lefekszem.
Hull a hó.
Elmúlni,
halni jó!
Hull a fagy,
hull a hó…
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet II. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése