Ma vonz a távolság s a közel messze van.
Mintha csak ma volna, mintha csak ma megint,
úgy érzem illatát, haja arcon legyint,
a rue Saint Sulpice-en.
Ötödik emelet, rozoga szobácska
és sárga függönyök, szögletes bútorok;
ott van még? Ő? Igen? Akire gondolok?
a rue Saint Sulpice-en?
Tán „Adoremus” zúg a vén dómban ma is,
A kapus is, akit otthagytunk egykoron,
a régi és mint hajdan, álmosan borong,
a rue Saint Sulpice-en.
Talán a vázában is szagos szekfűk égnek.
Talán tűz is lobog a régi tűzhelyen.
Csak valaki nincs ott, valaki nincs jelen,
a rue Saint Sulpice-en.
Ford.: Petneházy Ferenc
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet II. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése