Nem tudom, mi űzött, mi vetett ide:
itt vagyok és itt nem kérdez senki se…
Elég mindenkinek a maga sorsa
s így olyan, mintha haza jöttem volna…
Ismerős vagyok szívüknek, szemüknek,
apáim, tudom, innen menekültek:
a keskeny földtől és sok barázdától,
szűk volt a határ, megpróbálták máshol:
új falu, új harc, azután a bánya…
Ez volt a sorsuk… futottak… hiába…
Végül széthullottak, hazátlan lelkek,
de ők legalább még akarni mertek!
Visszabotorkáltam, nyomukat lesem:
ők talán tudják, hogy hol lesz a helyem…
Forrás: Uj Magyar Museum I. kötet I. füzet. Kassa, 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése