Csaba: A’ patakhoz

 

Folyj el, o folyj, patak, és kit partod’ bokra lehúllat,

Vidd a’ rózsalevélt gyors vizeidben alá.

Ah így folytanak el jobb napjai életidőmnek

’S a’ szerelem mint a’ rozsalevelke, letűnt.

Forrás: Aurora 12. évf. (1833.) / Újfolyam 2. évf.