Karloviczi Sz. J.: Serbus dalok

1.

Száll a’ sólyom fenn lebegve,

Hordja szárnyát terjegetve,

Jobbra fordúl röptiben,

Egy várat néz szüntelen;

Várkapunál szép szüzet lát,

Mossa a’ szűz hószín arczát;

Szép legény enyelg vele,

’S rá kacsint a’ lány’ szeme.

És az nézi a ’ nyakat,

Melly fejér mint hófuvat,

’S megszólítja a’ szüzet:

„Tüzd-be rózsám lepledet,

Hogy ne lássam hónyakad’

Mert a’ szivem megszakad.

2.

Szép leányka, kedves rózsaszálom,

Nem vetett ’s nem ültetett virágom!

Hűs vízzel sem öntözött virágom,

Csókolatlan gyenge rózsaszálom,

Nyujtsad ajkad’ hadd csókolja ajkam.

’S szólott a lány. szép napom, levente,

Kertem a’ ti rétetek megett van,

Majd öntözni elmegyek virágim’

És te jőj-el pányvázgatni méned’,

’S akkor csókolj míg szived kivánja,

Csakhogy meg ne karczold gyenge orczám’,

Mert megtudná és kiszidna anyám.

3.

Éneklő kis fülmile!

Mindennek békét zenegsz;

Nékem hármas bút zenegsz,

Éneklő kis fülmile!

Első bú, melly terhesen

Fekszik ifju szívemen:

Mert anyám, a’ jó öreg

Még se’ házasítsa-meg;

Másik bú, melly terhesen

Fekszik ifju szívemen:

Mert kedves holló lovam

Nem tánczolgat alattam.

Harmadik, melly terhesen

Fekszik ifju szívemen:

Mert az én kedves tubám

Megboszankodott reám. –

Ássatok számomra sírt

Künn, hol a’ mező virít,

Szélességre két ölest

Hosszaságra négy ölest

Rózsaszált ültessetek

Hamvadó fejem fölé,

Hűs csermelyt vezessetek

Hamvadó lábam fölé;

Hogyha ifjuság megy arra

Rózsám’ szedje és szagolja,

Hogyha vénség tér-el arra

Szomját hűs vizemmel oltsa.

Forrás: Aurora 12. évf. (1833.) / Újfolyam 2. évf.