Az Úr Isten hat napig fabrikált a Földön
hogyha kedves képmása a semmiből följön,
legyen neki aranya, fája, szene, sója,
gyapja, szőre, sok bőre, mely a testét ója,
legyen husa, kenyere!
Az Úr Isten hat napig fabrikált a Földön.
Akinek nincs kenyere, nincsen embersége,
bamba szemmel bámul a parkra, rétre, égre,
viperáé a foga, farkasé a gyomra,
vadmacskáé a szive, vért ereszt éhomra,
villog vadkanagyara.
Akinek nincs kenyere, nincsen embersége.
Akinek van kenyere, jó meleg tenyere,
vendégeket marasztal, vagy invitál: gyere be!
festményt, szobrot megcsodál, költőt olvas kéjjel,
hazájára lelkesen gondol nappal, éjjel,
szeretet a fegyvere.
Akinek van kenyere, jó meleg tenyere.
A kenyérnél kezdődik, születik az Ember,
mikor urként felléphet az anyaggal szemben.
De a kenyér nem minden! Az Isten képmása,
ha mindennel jóllakott, fájdalommal áss
szörnyü titkok kutjait!
De a kenyér nem minden! Szárnyasitják vágyak,
csermelyének Tengerhez ás nagy folyamágyat.
Töpreng a bölcsek kövén: a nagy boldogságon,
hogy meglelik vagy ezen, vagy a másvilágon
ultra-ember lenni vágy,
mert a kenyér nem minden, szárnyasitják vágyak.
Ultra-ember lenni vágy! Minden élet-dombról
a szenvedés fekete vizesése tombol,
szenvedéshez célt keres, mintsem belehalna,
célt alája! turbinát! s aranymosó malma
mossa hires kincseit,
a szenvedés hajtja, mely zug az élet-dombról!
- Adjatok hát, adjatok, mit az Isten adott, á
mindenkinek buzát, bort, békesség-abrakot!
Nagy az isten, nagy az ő terüljasztalkája,
mindenkié ez a föld, rakott isten rája
mindenkinek örömet,
adjatok hát, adjatok, mit az Isten adott!
Forrás: Képes Hét 2.
évf. 52. sz. 1929.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése